December 1.

Még sötét volt a szobában, mikor Bálint felébredt. Halványan beszűrődött már valami világosság az ablakon, így látott valamennyire a szobában. Átfordult a másik oldalára, és mint mindig, most is boldogsággal töltötte el, hogy ott van mellette Anna. Csak nézte, ahogy alszik. Mindig kellemes érzés tölti el, amikor Anna mellett van. Csendben odabújt mellé és átkarolta. Ez egy jó reggel lesz!

Pár óra múlva Bálint újra felébredt. Anna a karjaiban volt, ahogy nemrég összebújva elaludtak. Mosolyogva adott egy puszit Annának, aki felkellt, pislogott párat, majd oda bújt Bálinthoz és újra elaludt. Pár percen belül felkelt és nagyot nyújtózkodott. Elkezdték a reggeli rutinjukat...

Miután kikelt az ágyból, Bálint elhúzta a függönyt és boldogan közölte Annával:
"Esik a hó! És egész éjjel esett! Gyere nézd!"
Majd Anna is kimászott az ágyból és odaszaladt az ablakhoz, ahol kinézve látta a kertjüket, amit szinte teljesen ellepett a hó. Jobban nem is kezdhették volna a napot.

Bálint pizsamában, Anna a pizsijében és egy köntösben (mert kuckós és meleg) nekiláttak a reggeli elkészítésének. Főztek kávét, készült melegszendvics, virslit főztek, paradicsomot mostak... Egy jól összeszokott reggeli rutint végeztek el.

Reggeli közben megbeszélték, hogy a mai napon ebéd után összeszedelődzködnek és elindulnak a már régóta tervezgetett adventi kiruccanásukra. Ugyan péntek van, de szerencsére mindketten meg tudják oldani, hogy ezzel tudjanak foglalkozni. Bálint egy multinál dolgozik, ahol többnyire otthonról kell dolgozzon, és szerencsére kötetlen a munkaideje, szóval az elmúlt pár héten mindig kicsit többet dolgozott, így meg tudja azt csinálni, hogy ma csak egy pár órát dolgozzon délelőtt és este felé. Anna pedig a közeli nyolc osztályos gimiben tanított, és péntekenként összesen egy órája van és annak is délben van vége, így ebédelni már otthon tud majd.

A délelőtt mindkettejüknek gyorsan eltelt. Megebédeltek, és nekiláttak befejezni a táskáik bepakolását. Miután elkészültek, beültek az autóba és elindultak fel a hegyre. Pár órányi autópályázás után elérkeztek a hegy aljához, ahol megindultak felfelé a szerpentínen. Mindketten oda voltak a tájért. Nézték a havas bükk- és gyertyánokat, amikor az út olyan szakaszhoz ért, akkor megcsodálták a hegyről lefelé a szemük elé táruló látványt. Ahogy egyre feljebb értek, úgy lett ködösebb a táj, és Bálintnak egyre lassabban kellett vezetnie, hogy biztonságban tudjanak előre haladni. Már nagyon várták, hogy megérkezzenek. Mint mindig, most is Anna talált egy nagyon jó szállást. Fent a hegyen, az erdőben egy fa házikó, hatalmas üveg ablakszerű falakkal, kandallóval. Meg is érkeztek, bepakoltak, és elkezdtek készülődni a vacsorára. A kandallóban ropogott a tűz, a házban pedig kellemes meleg volt. Közösen készítették el a vacsorát, majd a kandalló mellett ülve vacsoráztak. Egyszer csak elkezdtett nagy szemekben esni a hó, és Anna felkiáltott: "Esik a hó!" - majd letette a tányérját és odament az ablakhoz, hogy jobban lássa a hóesést. Bálint is lerakta a tányérját, odament Annához és gyengéden átkarolta. Nagyon boldog volt.

Vacsora után még sokáig ültek az ablak mellett, nézték a hóesést és beszélgettek. Valamikor éjfél körül Anna elaludt, Bálint pedig felemelte és visszavitte az ágyba. Majd ő is lefeküdt és megpuszilta. "Szeretlek!" - suttogta Annának és arra gondolván, hogy milyen boldog, hogy a menyasszonyával lehet, elaludt.