December 3.

Arra ébredtek, hogy fáznak. A tűz kialudt, és egymásra borulva aludtak el. Már világosodott, mikor felkeltek. Bálint úgy hallotta, hogy már a vihar is elült, nem fújt a szél. Óvatosan kibújt Anna mellől, és odament a barlang bejáratához. A bejárat ugyan nem volt teljesen betemetve, de azért egy jókora hótorlasz állta el az útját. Szépen nekilátott a hó eltakarításának, és mikor már kitisztította annyira az utat, hogy kibújhatott a barlangból, akkor úgy gondolta, ki is mászik egy kicsit, szétnézni, mégis hova keveredtek a viharban. Ahogy Bálint kimászott a barlangból, szétnézett és - bár el voltak veszve valahol a vadonban, a hóban - megállapította, hogy piszok jól néz ki ez a havas erdő. Vastag hó borította a fákat, a földet, és a távolban egy hatalmas tó is volt. Ennek megörült, hiszen élelmük még volt valamennyi - tiszta szerencse, hogy ilyen sok magas tápértékű műzlit, és kekszet vittek magukkal -, de a víz már kezdett elfogyni a tegnap esti tea után. Bálint, aki amúgy rengeteg vizet iszik, már egészen szédelgett, de ezt a világért se mondta volna el Annának, nehogy aggódni kezdjen, legalábbis ne emiatt.

Míg Bálint kitisztította a barlang bejáratát, Anna is felébredt, és látta, ahogy Bálint éppen kimegy a barlangból. Elmosolyodott, ahogy meglátta szerelmét, és - öröm az ürömben - boldog volt, hogy legalább együtt vannak. Anna átnézte a táskáikat, és kipakolta az összes élelmüket, hogy lássa, milyük van még, hogy tudjon kicsit tervezni, hogy be tudják osztani a maradék élelmüket. Tegnap alig ettek valamit. Ma már muszáj lesz, főleg így reggel, ha elég energiát akarnak ahhoz, hogy kikeveredjenek innen. Összegezve az alábbiakat találta: hat Lidl-ös műzli, három csokis, három gyümölcsös, két zacskó kakaós keksz, két alma, egy doboz szeletelt répa, két banán, három szendvics (tegnap egyet Bálint megevettt, Anna nem volt éhes), és egy szál száraz kolbász, ami miatt Anna mindig csak bosszankodott eddig, hogy Bálint minek hoz ilyeneket, de most örült, mert így ennyivel több volt az élelmük. Szépen visszapakolta a táskába az étel nagy részét. Úgy gondolta, hogy egy-egy szendvicset fognak reggelizni, meg közösen megesznek egy almát. Anna nézte, hogy milyen jó lenne egy teát, vagy kávét főzni - igen, szerencsére volt náluk egy kevés őrölt kávé, mivel Bálint nem tud élni napi két kávé nélkül -, de aztán meglátta, hogy a vízük már szinte teljesen elfogyott, így letett arról az ötletről, hogy készítsenek egy kávét. Pedig direkt azt az ízesített félét hozták el, amit Anna is szeretett. Míg pakolászott, Bálint visszajött a barlangba, és mosolyogva adott egy csókot Annának. Anna visszamosolygott, és megölelte Bálintot. "Jó reggelt Manóca!" - mondta Bálint, "Képzeld, látok egy tavat nem messze innen, szerintem fogunk tudni arra felé tiszta vizet találni.". "Jó reggelt Babó!" - válaszolta Anna, "Jól hangzik, de ha nem is találunk ott valami tiszta részt, akkor is olvaszthatunk havat, felforralhatjuk és akár azt is megihatjuk.". Bálint arca felderült, és a homolkára csapott: "Ohh, tényleg, de jó, hogy eszedbe jutott!". Anna mosolygott, majd átadta Bálintnak az egyik szendvicset, és közösen megreggeliztek.



Reggeli után összeszedték a táskáikat, eloltották a tüzet - ott hagytak egy kis fát, hogy ha újra kell gyújtaniuk - és elindultak a tó felé. A táj gyönyörű volt, Bálint ment előre, és taposta ki az utat Annának, aki így tudta tartani a tempót Bálinttal. Kényelmes sétájuk volt, lefelé kellett menjenek, Bálint talált egy vadcsapást is, ami egyenesen vezetett a tóhoz. Már egy ideje mentek, mikor a tegnapi őz megjelent újra előttük. Mindketten rögtön megálltak, nehogy elijesszék az őzet. Az őz megállt előttük, majd egy kis idő múlva odasétált Annához és az orrával megbökte Anna kesztyűs kezét. Bálintnak rögtön az Így neveld a sárkányodat egyik bizonyos jelenete jutott eszébe, amikor is Hablaty megérintette Fogatlan orrát.